Zsibó Honlapja

Zsibó (románul: Jibou, németül: Siben) város Szilágy megyében. Zilahtól 26 km-re északkeletre, a Szamos bal partján fekszik, a megye északkeleti részén. A Zsibói medencében található, az Egregy és a Szamos összefolyásánál, a DN 1H főút mentén. 1968-ban kapott városi rangot. A következő falvak tartoznak hozzá: Kucsó (Cuceu), Hosszúújfalu (Husia), Szilágyróna (Rona) és Szamosőrmező (Var). Területe 64,66 km².

1387-ben, mint Zybotheleke fordult elő. Ez a német eredetű Zsibót személynév és a telek köznév birtokos összetétele, amelyből téves tagolás útján keletkezett a Zsibó név (először 1423-ban: Sybo). Ezelőtt azonban 1205 és 35 között és 1219-ben Chybur néven is szerepelt. 

Első írásos említése 1219-ből származik, ekkor villa Chybur néven szerepel, későbbi nevei: Zybo (1460), oppidum Sibo (1564), Zsibou (1750) és végül Jibau (1854). A többi helységről csak később történik említés: Szilágyrónáról 1338-ban, Kucsóról 1388-ban, Hosszúújfaluról 1405-ben, Szamosőrmezőről csak 1469-ben. A falu nevét a kászoni Jakcsoktól való megkülönböztetésként használták (lásd Báthoryak ecsedi és szilágysomlyói ágát). 

1387-ben Aranyos, 1545-ben Hadad, 1553-ban Kővár várához, 1564-ben ismét Hadadhoz tartozik. 1423-tól százötven évig a Kusalyi Jakcs család birtokolja.

A 16–17. században uradalmi székhely, mezőváros, vásáros hely. Szerepe volt a só úsztatásában a Szamoson. 1570-ben jobbágy lakói 22 kapu után adóztak. Az erdélyi országgyűlés 1571-ben harmincad vámszedő hellyé nyilvánítja. Báthory István Hadad várával és tizenhat faluval együtt 1584-ben Wesselényi Ferencnek adományozza, hűsége jutalmaként. Ettől kezdve a Wesselényi család uradalmi székhelye. Tatár csapatok 1658-ban elpusztítják. 1703-ban megerősítik hetivásár tartására szóló kiváltságát. 1705. november 11-én a zsibói csatában, a település mellett szenved vereséget a II. Rákóczi Ferenc által vezetett kuruc sereg L. von Herbeville tábornagy, császári főparancsnok hadaitól. A Rabutin parancsnoksága alatt álló szerb határőrök ezután felégetik. A csata emlékére a Szamos jobb partján emelkedő, piramis alakú hegy a Rákóczi-hegy nevet viseli.

A város fejlődésében nagy szerepe volt a Wesselényi családnak. Az ő nevükhöz fűződik az itteni, Erdély egyik legszebb barokk stílusú kastélyának építtetése. Híres ménesét a Wesselényi István alapította a 18. század közepén, id. Wesselényi Miklós továbbfejleszti a ménest, lovardát épít és népiskolát tart fenn, de a gazdálkodást elhanyagolja, jobbágyai robotját vadászatokra pazarolja el. 1798 és 1808 között nyolcszor látja hosszabb időre vendégül a kolozsvári magyar színtársulatot. 1816-ban az akkorra 350 darabosra szaporodott ménest betegség támadja meg, és az arab telivérek kipusztulnak.

1817-ben került Zsibóra Kelemen Benjámin gazdatiszt, aki az ifj. Wesselényi Miklós támogatásával és megküzdve özvegy Cserey Heléna konzervativizmusával bevezeti a vetésforgót, meghonosítja a lucerna, a lóhere, a burgonya és a repce termesztését, gyümölcsfákat (almát, körtét, cseresznyét, meggyet, ringlót) ültet, új juhmosási eljárást vezet be és rendezi a falvak határát. A korábban néhány száz állatot számláló juhászat az 1840-es évek elején tízezresre gyarapodik. Iparszerűvé fejleszti a selyemszál és a hamuzsír előállítását. 1831-ben a tizedből alapítványt hoz létre az éhínség megelőzésére. Gyakornokokat képez – Zsibó az 1830–40-es években a mezőgazdasági oktatás erdélyi központjának számított. 1840-ben elsőként hoz Erdélybe cséplőgépet. A 19. század első felében újabb tizenegy környékbeli falu kerül a zsibói Wesselényi-uradalomhoz. Wesselényi mindeközben az uradalom valamennyi falujában iskolát alapít, néhány helyen pedig, így Zsibón, óvodát is.

Zsibó lakói 1848 szeptemberében követeket küldenek Naszódra, ahol menlevelet kérnek és kapnak Karl von Urban császári-királyi altábornagytól, aki megtagadta az engedelmességet a forradalmi magyar kormánynak (Bécset szolgálja). Októberben a forradalmi hatóságok Szilágycseh helyett tévedésből Zsibóra küldenek egy hóhért. A zsibóiak akasztásoktól félve felverik a környéket, megverik az Urbán menlevelét lázítónak és ámítónak nevező református lelkészt, majd a hóhért és a lelkészt megkötözve Naszódra küldik. November elején a Décsey László vezette honvédek és nemzetőrök megverik az itt gyülekező felkelőket. 1849. augusztus 13-án itt gyülekezik Kazinczy Lajos és Gál Sándor serege. Augusztus 24-én haditanácsot tartanak a Wesselényi-kastélyban, Kazinczy felolvassa Görgey Artúr fegyverletételt elrendelő levelét. Többen a harc folytatása mellett szállnak síkra és elhagyják a termet. Másnap, 25-én Kazinczy tábora leteszi a fegyvert Grotenhjelm tábornok előtt. Több magyar tiszt öngyilkosságot követ el. Kazinczy Lajos Kazinczy Ferenc fia, a fegyverletétele az utolsó, világos után 13 nappal.

A 19. század második felében tovább fejlődik Zsibón a selyemhernyó-tenyésztés. 1862-ben gyógyszertár nyílik. 1876-ban Közép-Szolnok vármegyétől Szilágy vármegyéhez csatolják. Zsibó a járási szolgabírói hivatal székhelye, járásbírósággal, vasúttal, posta- és távíróhivatallal, ipariskolával, mezőgazdasági szeszgyárral. 1888-ban megalakul a Zsibó és vidéke Takarékpénztár, 1897-ben pedig a Selagiana hitelintézet. 1890. október 1-jén megnyitják a Dés–Zsibó–Zilah vasútvonalat, ezt néhány év múlva Nagybányáig meghosszabbítják. 1909–1913 majd 1920–1944 között nyomda működik itt.

1968-ban várossá nyilvánítják, ezt követően pedig több üzemet létesítenek: lenfonót, tejüzemet, 1980-ban ruhagyárat. Ezzel párhuzamosan több új, tömbházas negyedet építenek.